|
A Gumiasztalsport története
A ma ismeretes gumiasztal az Amerikai Egyesült Államokból ered. L. Grisworld és George Nissen 1928-ban építették az első gumiasztalt. Nissen tornász volt az Iowai egyetem tornász csapatában. Bloomingtonban, Ilinoi államban egy artista csoporttal találkozott, akik ott töltötték a telet. Nekik segített a védőhálójuk kijavításában. Majd kitalálták, hogyha egy fém keretre rugók segítségével ráerősítenek egy vászon lapot, akkor annak segítségével fel tudnak ugrani, és különböző mutatványokat tudnak végrehajtani a levegőben. Ezt aztán bemutatta a táborban ahol dolgozott Azt még egyenlőre csak szórakozás céljára használták. (George Nissen a „Leonárdók” nevezetű artista csoport tagjaként gumiasztalos előadásaikkal szerzett hírnevet az Amerikai Egyesült Államokban és Mexikóban).
1939-ben George Nissen a garázsában kifejlesztett egy gumiasztalt, amit később levédetett. 1942-ben megalapították a Grisworld-Nissen trampolin & tumbling társaságot.
|
 |
 |
Honnan is ered a "trampolin" /ugróasztal/ elnevezés?
A név eredetileg egy spanyol szóból ered az „el trampolin”-ból, ami ugródeszka/ugróasztalt jelent. Nissen hallott egy artista csoportról, akik Mexikóban turnéztak és így hívták őket, megtetszet neki a név és elnevezte a saját „találmányukat” is így.
Maga az ugrálás az emberiséggel egyidős. A repülésvágyából, a gravitáció leküzdéséből alakult ki. Már a régi kultúrákban is megjelennek hasonló próbálkozások, az alaszkai Anchorage repterén például kapható olyan képeslap, amely egymást rozmárbőrön röptető eszkimókat ábrázol.
|
| A gumiasztal Európában
1956-ban egy svájci közgazdász Kurt Baechler aki ugyanakkor mellesleg tornász edzőként is dolgozott, Los Angelesben, Kaliforniában volt, amikor felkérést kapott az Amerikai Egyesült Államok Olimpiai bizottságától, hogy segítsen az Egyesült Államok válogatott tornász csapatának a Melbourn-i olimpiára való felkészülésben. Ezek után az elkövetkező pár hetet, egy edzőközpontban töltötte a válogatottal. Napi kétszer három órát edzettek.
Itt találkozott George Nissennel aki a NISSEN VÁLLALAT megbízásából járt ott. Hamar összebarátkoztak, ami oda vezetett, hogy Nissen megkérte vezesse a gumiasztal Európai terjesztését. Kivéve Angliát, mert ott már Ted Blake dolgozik Nissen megbízásából. 1957-ben elrepültek a Nissen vállalat központjába
Cedar Rapid-be, Iowa-ba, ahol kidolgozták a reklám kampányt. Ekkoriban még gyerekcipőben járt Amerikában is a gumiasztalsport. Kurt és Frank LaDue napi három órát gyakoroltak a gumiasztalon, hogy demonstrálni tudják azt. A demonstráció elsődleges célja a sportág megismertetése, bemutatása, tanítása volt. Megpróbálták minél jobban terjeszteni azt. A Nemzetközi Tornász Szövetségen, a különböző sportiskolákon, a rádión, a televízión, az újságokon keresztül próbáltak az emberekhez. Ezek után Nissen, Kurt, és LaDue elutazott Wiesbadenbe, ahol felvették az Egyesült Államok légiereje által leszállított gumiasztalt. Az első bemutatót a híres Koln-Mungesdorfi sportiskolában tartották. A bemutatókon pár alap gyakorlati elemet mutattak be, majd hagyták a diákokat, hogy kipróbálják. Bejárták Németországot és Svájcot. Amerikába való visszatérésük után nekiláttak, hogy kifejlesszenek egy kerek gumiasztalt.
|
| A gumiasztal szerepe a II. Világháborúban
Az Egyesült Államok tengerészeti repülőiskolája olyan gumiasztalt készített a pilótáinak és navigátorainak, amellyel sohasem próbált, speciális feladatokat végezhettek el a kiképzésen. Csökkentették a félelmet azáltal, hogy a forgások közepette fejjel lefelé voltak. Fejlesztette az egyensúlyérzéket, a magabiztosság kialakítását a levegőben. Erősítette a lábizmaikat, a vázizmaikat, az antagonista izmokat is megdolgoztatta. Fizikai állóképességet adott, és jobban viselték a kimerültségérzést. Növelte a koordinációs képességet és a ritmus érzéket.
|
 |
| Az űrrepülőprogram keretein belül újra előkerült ez a gumiasztal, hogy mind az amerikai, mind az orosz asztronauták többfajta testtartást begyakoroljanak, és speciális kiképzést kapjanak az űrutazáshoz. Ezen kívül a rekreáció keretein belül is aratta a maga babérjait. A folyamatos fejlesztések eredményeként a tornászok akár 10 méteres magasságba is fel tudnak ugrani. |
| A Nemzetközi Gumiasztal Szövetség kialakulása
Az első versenyt az Egyesült Államokban, 1947-ben rendezték a Texas-i Dallasban.
Európában majd csak 1955-ben, Svájcban jelenik meg az első gumiasztal. A Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) az 1959-es kongresszusán ismerte el egyéni sportágként. Ezt követően számos bajnokságot rendeztek. Az első, televízióban is sugárzott nemzetközi versenyt 1958-ban, Angliában szervezték meg.
Az első egyéni és csapatversenyt Németországban, 1960-ban rendezték. 1964-ben megrendezték az első páros versenyt Németországban. Az első világbajnokságnak London adott otthont 1964-ben.
Nem sokkal később 1964-ben, Frankfurtban megalapították a Nemzetközi Gumiasztal-szövetséget, amely ma már a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) égisze alá tartozik.
Páros világbajnokságot először 1965-ben rendeztek. 1969–ben Párizsban került megrendezésre az első Európa-bajnokságot, Világbajnokságot 1968 óta, Európa-bajnokságot 1969 óta kétévente rendeznek. Európai ifjúsági bajnokságot 1972 óta rendeznek. A világkupa 1993 óta létezik, ami a televíziós közvetítéseknek köszönhetően igen nagy népszerűségnek örvend. Van Ázsia, dél-Amerika bajnokság is.
1996-ban az atlantai olimpián még bemutató sportág volt, majd 2000-ben, Sydneyben teljes jogú olimpiai sportág lett.
Eleinte természetesen az amerikai atléták voltak a világ ranglisták élén, majd a későbbiekben a volt Szovjetunió sportolói is megerősödtek. Napjainkban, a sportágban egyértelműen orosz erőfölény mutatkozik. Ennek függvényében nagy meglepetés nem volt Sydneyben, a sportág első olimpiai fellépésén sem, hiszen mind a férfiak, mind a nők mezőnyében orosz aranyérem született. Egy-egy ezüst jutott az ukránoknak és a rendező ausztráloknak, míg bronzérmet két kanadai versenyző vehetett át.
A sportág egyelőre a teljes jogú elismertségért küzd, szinte bemutató jelleggel láthatjuk őket az olimpián, azzal a megkülönböztetett és megelőlegezett figyelemmel, hogy érmet azért kapnak.
|
|
|
 |
A trampoline - gumiasztal
Természetesen a legtöbbet előforduló asztalok a gumiasztalok. Többféle fajtája létezik: Grandmaster Exclusiv; Grandmaster; Master; Grandmaster „school” ill Master „school”. Ezek az elnevezések a versenyző tudásszintjét is meghatározzák, hogy kinek ajánlott. Ezek az asztalok téglalap alakúak 100 -110 rugóval feszítik ki az ugrófelületet.
|
| Nézzük meg a legfontosabb méreteket és biztonsági előírásokat a nemzetközi szabálykönyv alapján:
A keret
A keret belső méretei, terhelés alatt, de keret párnázata nélkül:
1. Hosszúság 5050mm +/- 60mm
2. Szélesség 2910mm +/- 50mm
3. asztalmagasság (a földtől) 1155mm +/- 05mm
Biztonsági okok miatt a keret szélének lekerekítettnek kell lennie.
Az ugróasztal
Az asztal méretei terhelés alatt, használatra készen:
1. hosszúság 4280mm +/- 60mm
2. szélesség 2140mm +/- 50mm
Az asztalnak világos színű pántokból, hálóból, zsinórból stb. kell állnia, és úgy tartania, hogy használat során ne mozduljon el a helyéről.
A háló szerkezete
A háló szélessége terhelés alatt 5,5mm +/- 1,5mm
2 hálópánt közti távolság 16mm (max)
A zsinór szerkezete
A zsinór szélessége terhelés alatt 3mm +/- 1mm
Távolság bármely két zsinór között nem több, mint 10 mm
Az ugrózónát világosan jelölni kell vörös színnel az asztal közepén.
1. Hosszúság 2150mm +/- 40mm
2. Szélesség 1080mm +/- 40mm
Az asztal közepét vörös kereszttel kell megjelölni.
1. Méretei 700 +/- 30mm
Felfüggesztés
Az asztalt rugókkal kell felfüggeszteni úgy, hogy az ne jelentsen veszélyt a használó számára.
Az asztalon a terhelésnek olyannak kell lennie, hogy az asztal 1 mp-en belül stabilizálódjon.
Biztonsági matracozás
A keretet és a rugókat teljes egészében el kell takarni ütközést csillapító matracokkal, melyek vastagsága nem lehet több 55mm-nél. A matracok nem takarhatják az asztal semmilyen részét sem.
A trampolin mindkét végénél biztonsági emelvényt kell elhelyezni. Az emelvényt olyan keretből kell összeállítani, amely szilárdan kapcsolódik az asztalhoz. Az emelvényt úgy kell megszerkeszteni, hogy az csillapítsa az ütközést és felszínét szintén ütközést csillapító matracokkal kell borítani, melyeket szilárdan rögzítenek az emelvényhez.
A matracok mérete a következő kell legyen:
1. Hosszúság 3025mm +/- 25mm
2. Szélesség 2025mm +/- 25mm
3. vastagság az asztalnál 75mm +/- 05mm
4. vastagság a végénél 210mm +/- 10mm
Az emelvény méreteinek olyannak kell lenniük, hogy biztosan tartsák a matracokat, hogy érkezésekor a versenyző súlyát összecsuklás vagy összedőlés nélkül meg tudja tartani.
Az emelvényt borító matracoknak az asztal végéig kell érniük ( takarva a rugókat).
|
|
 |
A mini trampoline – mini gumiasztal
A minitrampoline nem jelent külön versenyszámot a bajnokságokon, de mint a gumiasztalok egyik legkeresettebb változatáról érdemes beszélni. A legtöbb gumiasztalozással és tornával foglalkozó egyesületben, sportcsoportban megtalálható ez a kisegítő, és az esetek legtöbb részében a technika csiszolásában segítő eszköz.
Tulajdonságaiból adódóan nekifutás után egy ugrás végezhető róla, ami általában különböző szaltókat jelent, de a lóugrást segítendő felszerelésként bármely ott előforduló elem gyakorolható rajta
|
A minitramp paraméretei
Teljes súly: 38,5 kg
|
|
|
Szabadidős asztalok
A szabadidős asztaloknak mondott gumiasztalokkal találkozunk a leggyakrabban. Biztos mindenki látott már, talán még ugrált is hasonló asztalon. A szabadidős asztaloknak nincsenek pontos paramétereik, sem megszabott alakjuk. Találhatunk kör, vagy négyzet, nyolcszög alakút egyaránt.
|
|
 |
Mindegyikre jellemző, ami a gumiasztalokra: az embert „feldobja”, „eldobja”. Ez sok baleset forrása lehet, ha nem megfelelően előképzett embereket engedünk felügyelőnek ezekre az asztalokra, vagy akik az asztalokon „játszanak” nem tartanak be bizonyos szabályokat. Fontos, hogy az alapvető elemeken kívül ne engedjünk meg a szabadidős asztalokon más elemet kipróbálni („gatyás”, hasas, fordulatok, hátas, kisebb egyéni felugrások), mert nem lehetünk biztosak abban, hogy a gyermek kellőképp fel van – e készítve az adott mozgásra, és abban sem lehetünk biztosak, hogy az asztal kellő lendületet tud – e adni a nehezebb elem végrehajtásához. Fel kell hívnunk a figyelmet tehát arra, hogy a szaltókat és a különböző csavart mozgásokat mellőzzék ezeken az asztalokon az ott gyakorlók. Nagyon fontos momentum még a baleset elkerülése érdekében a helyes kartartás. El kell mondani, hogy az ember reflexszerűen a kezét le akarja tenni, ha az egyensúlya megbillen és esik az asztalon. Amikor valaki először lép trampolinra, célszerű vele néhány kis dőlést elvégeztetni, így megérzi legyőzi a félelmét és megérzi, hogy a baleset a kéz magasban tartásával sem következik be. Ellenkező esetben alkartörés, vállficam lehet a nyújtott kéz letételéből, ha nagyobb lendülettel érkezik a gyermek az asztalra. A harmadik nagyon fontos dolog, hogy az asztal közepén kell ugrálni, így mindig az ugrófelületre ér vissza a gyakorló.
|
